Mind ahogy az előző részben már jeleztem, az első tengely megépítésével fogom folytatni az építést.
Először azonban elkészítettem a laprugó kötegeket, amelyekhez először vastagítani kellett a lapot, én két réteg dipa kartont használtam hozzá, de utólag talán kicsit soknak bizonyult, érdemes lett volna csak 1 rétegben vastagítani, így a köteg egy kicsit vastagabb lett, mint szerintem lennie kellene, de ez az elkészült maketten nem igazán fog befolyásolni, ezért már nem csináltam újra, egyébként is szerettem volna a makett elejét kicsit megemelni, mert egy terep talajra fogom ráépíteni a makettet, ahol nem is baj, ha kicsit magasabb. A hátsó tengely laprugóknál már fogok figyelni, hogy ne legyen ilyen vastag, ott már csak 1 réteg vastagítást fogok alkalmazni.
A folytatásban elkészítettem az első hidat, amelynek a tengelye egy 3 mm vastag bambusz húspálcika. A hengeres papír csíkok feltekerésénél nagyon kell figyelni, hogy szépen precízen tekerjük fel, mert különben nem lesz szép egységes széle a hengernek. A 8 szögletű difiház elkészítésél arra kell odafigyelni, hogy a két egymással szemben lévő lyuk, amin keresztül megy a tengely, egymástól ne legyen eltolódva, mert egyébként ferdén fog állni a difiház, és nem lesz esztétikus. A palást elkészítése kicsit nehezebb feladat, érdemes előtte a papírt többször feltekerni egy valamilyen hengeres testre, ezzel elgyengítve a papír rostjait, és ezáltal adva neki egy alap formát összeragasztani.
A difiház záró fedele egy cikkelyekből álló félgömb, vagy inkább csak gömbcikkely. Ennek az elkészítése már igencsak türelmet és precizitást igényel. Az elkészítési módszeren, hogy amennyire csak lehet elgyengítem a papírt, különböző méretű gömbökre próbálom a papírt rásimítani, hogy amennyire csak lehet vegye fel a gömb formát, kicsit még kisebbre is simítom, hogy a később úgyis kihajló cikkelyek elérjék az eredeti helyzetüket. Miután megfelelő méretűre simítottam a papírt, egyesével egymáshoz ragasztom a cikkelyeket ügyelve arra, hogy íves maradjon és a lehető legjobban illeszkedjenek egymáshoz az élek. Itt csak pillanatragasztót használok, csak ez szárad elég gyorsan ahhoz, hogy ne tudja magát kirúgni a papír, miután elengedem, valamint a pillanatragasztó száradása után, olyan kemény lesz a papír, hogy nem fog beroppanni, ha hozzáérünk, sőt meglehet csiszolni, hogy szép egységes legyen a felülete. Nem mondom, hogy egyszerű feladat, de szerintem a látvány magáért beszél. Amint a képeken látszik, itt már elkezdtem használni lézer vágott csavarfejeket. Ezek nagyban megkönnyítik a munkát, és nem mellékesen sokkal szebbek, mint a kézzel vágott társai.
Készítettem néhány szebb képet az alvázról, ezeken nem sok változás történt.
Az építést a hátsó hidak alkatrészeivel fogom folytatni.
